Édesanyaként mindig volt egy kép a fejemben arról, hogyan szeretném látni magunkat egy fotózáson.
Nemcsak magamat, hanem minket – a családomat együtt.

Tudom, milyen habitusúak a lányaim.
Tudom, mi fér bele nekik, és azt is, mennyit bírnak egy új, szokatlan helyzetben.
Azt viszont sokáig nem tudtam, hol van az a helyszín, amibe tényleg bele tudom képzelni magunkat.

Aztán rájöttem, hogy talán nem is a helyet kerestem.
Hanem azt az érzést, amikor valahol nem kell alkalmazkodni.
Ahol mindannyian fellélegzünk, ellazulunk, és egyszer csak elkezdünk csak úgy lenni.

Most, hogy közeledik a karácsony, valahogy most ezt még inkább szeretném kiemelni.
Mert az ünnep sem a díszektől vagy az ajándéktól lesz különleges, hanem attól a miliőtől, amit megteremtünk egymás között.

Mert egy helyszín leginkább akkor válik térré, ha komfortosan érzed magad benne.
És ez bárhol megtörténhet.
Lehet az egy mező, egy otthonos nappali, vagy egy stúdió, ahova pont azért mész el, mert az otthoni káosz helyett egy esztétikus térre vágysz — ha megvan benne a melegség és jelenlét, ami teret ad az igazi kapcsolódásnak, akkor lesz TÉR a helyszínből.

Ez az, amit keresek és teremtek a fotózásaimon: teret, ahol önmagad lehetsz.